Alkaloidok

Sokan tévesen minden növényi eredetű anyagot alkaloidnak vagy esetleg alkaloidának neveznek, ez azonban nem igaz. Az alkaloidok csoportja csak egy azon növényi anyagok közül, amelyeket másodlagos anyagcseretermékeknek hívunk. Az alkaloidok többnyire igen markáns hatású vegyületek, amelyeket a növények kis mennyiségben állítanak elő.

Az alkaloidok bázikus tulajdonsággal bírnak, az elnevezésük is ebből származik (az alkalikus szó bázikust jelent). A vegyületek nitrogén atomot tartalmaznak, bonyolult felépítésűek, és nagy szerkezeti változatosságot mutatnak. Általában magasabb rendű növények állítják elő őket, de ritkán előfordulhatnak más élőlényekben is. Az állatok országán belül például a Japánban őshonos Fugu gömbhal tartalmaz ilyen anyagot, ez a tetrodotoxin, amely erősen mérgező.

Az alkaloidok már az ókorban is ismert anyagok voltak, toxicitásuk miatt az emberek inkább óvakodtak tőlük. A legkorábban izolált alkaloid a morfin volt, amelyet 1805-ben Sertürner, német gyógyszerész nyert ki az ópiumból. Az anyagot Morpheusról, az álom istenéről nevezték el, kábító és euforizáló hatása miatt. A morfint, vagy ismertebb nevén morfiumot ma is alkalmazzák nagyon erős, például daganatos betegségek esetén fellépő fájdalmak csillapítására. Használata azonban veszélyeket is rejt, hiszen könnyen függőséget idézhet elő. Érdekesség, hogy a népszerű kábítószert, a heroint morfinból nyerik félszintetikus átalakításokkal (régen ezt is alkalmazták erős fájdalomcsillapítóként). A morfint tartalmazó ópium ezen kívül kb. 40 féle alkaloidot tartalmaz, amelyek szintén erős élettani hatásokkal rendelkeznek (pl. simaizom-görcsoldó, köhögéscsillapító).

A mérgező hatás általánosságban jellemző az alkaloidokra, a legtöbb közülük jelentős élettani és fiziológiai hatással bír, így esetleges használatuk nagyfokú óvatosságot igényel. Felmerülhet emiatt a kérdés, hogy akkor vajon miért is olyan fontosak a növények számára. Általános szerepük, hogy kártevőkkel szemben védelmet biztosítanak számukra, illetve a lebontási folyamatok végtermékeiként ezeket az anyagokat a növényi szervezet hasznosítani képes. Emberekre a veszélyes hatásukat elsősorban a központi idegrendszeren keresztül tudják kifejteni, de egyéb hatásokkal is rendelkeznek. Például a burgonyafélék családba (Solanaceae) tartozó növények alkaloidjai, úgymint a nadragulyában (kép), a beléndekben és a csattanó maszlagban is megtalálható atropin a vegetatív idegrendszerre fejtenek ki hatást. Az atropin tágítja a pupillát, ezért szemészeti vizsgálatok előtt használják. Ezentúl az atropin és származékai csökkentik a gyomorszekréciót, illetve a simaizmokat is elernyesztik, ezért gyomor-bélrendszeri görcsök esetén is alkalmazhatók.

Az alkaloidok lehetnek illékonyak (pl. feromonok), nagyon ritkán folyékonyak (pl. nikotin), de általában szilárd kristályos anyagok, amelyek önmagukban ritkán, inkább sóképző savakkal (pl. ecetsav, citromsav) alkotott só formájában fordulnak elő a növényekben. Kinyerésükre speciális eljárásokat fejlesztettek ki.

Számos a – növényekből kinyert és esetlegesen átalakított – alkaloid a modern gyógyszerkincs részét képezi. Ilyen például az előzőkben említett morfinon és atropinon túl a kínafából kinyert kinin, amely malária ellenes hatású vegyület, valamint a mák görcsoldó hatású alkaloidja a papaverin. De nem csak gyógyszerekben, hanem több élvezeti cikkben is megtalálhatók az alkaloidok: elég csak a kávéban, teában és kólában is megtalálható koffeinre gondolni.

A növényi hatóanyagok közül talán a legszignifikánsabb hatóanyag csoport az alkaloidok.
Az alkaloidok nitrogén tartalmú, összetett gyűrűs szerkezetű vegyületek. Szerepük pontosan még nem tisztázott, de a növényeknél a nitrogén szerves vegyületekbe építését segítik elő, illetve védelmi funkciót látnak el a növényekre veszélyes rovarok és legelő állatok ellen.
Az alkaloidokat több szempontból is meg lehet különböztetni, például kémiai szerkezetük szerint, a vegyület csoportra jellemző vázszerkezet felépítése alapján lehetnek purin vázas, pirinidin vázas, morfin vázas stb..
A gyógynövényt használók szempontjából, inkább biológiai hatásaik szerint fontos megkülönböztetni őket.

Itt két alapvető szempont létezik, egyik a serkentő, élénkítő hatás oldal, másik pedig a bénító, lassító és fékező hatás oldal. A skála két végén a túladagolás következtében mindkét esetben halál lehet a végső következmény.
Azért nem kell megijedni ettől, csak érdemes tisztában lenni a fokozottan veszélyes alkaloidokat, nagy mennyiségben tartalmazó növényekkel és alkaloidjaikkal.
A növényi alkaloidokat néhány kivételtől eltekintve nem ajánlják belső használatra.

Alkaloidok típusai

A kávéban található koffein, a teák hatóanyaga a teofilin és a kakaóbab élénkítő tulajdonságaiért felelős teobromin nagyon hasonló felépítésű és hatású alkaloidok. Ezek a vegyületek találhatóak a guaranában és a matéban is.
Általánosan élénkítő, vizelethajtó, hörgőtágító a szív munkáját fokozó nagyobb mennyiségben hányingert, hányást, hasmenést és görcsöket okozó alkaloidok. A szintén belső fogyasztásra is alkalmas kapszaicin, mely az erős paprika és a cayene bors csípős ízéért felelős vegyület, kitűnő fájdalom csillapító, gyulladás csökkentő és kedély javító tulajdonságokkal rendelkezik. A kapszaicin tartalmú készítményeket is inkább jellemzően külsőleg használjuk, krémekben vagy olajokban. Már ezekből a példákból is érezhető, hogy az alkaloidok nagyon szignifikáns hatással rendelkeznek, akár kisebb mennyiségek fogyasztása, használata kapcsán is.

Merüljünk mélyebbre

A nikotin, mely elsősorban a dohány levelében található nagyobb mennyiségben, szintén hasonló élénkítő tulajdonságokkal rendelkezik, növeli a pulzust, vérnyomást a vér glükóz szintjét, szapora légzést okoz és székelési ingert vált ki. Nagyon erősen addiktív hatású szer. Az aggófű, feketenadálytő(gyökér), acsalapu, martilapu pirrolizidin vázas alkaloidjai pedig hegesítő, hámosító és gyulladás csökkentő tulajdonságú vegyületek, de erőteljes hatásuk miatt csak külsőleg alkalmazhatóak és fokozott odafigyelés mellett, mert bőrön keresztül felszívódva is túl lehet adagolni ezeket az anyagokat és akkor mérgezést okozhatnak.

Az elsősorban mákból kinyert ópiumban található, morfin, kodein, papaverin már erősebb hatású, görcsoldó, lazító, fájdalomcsillapító és eufóriát okozó anyagok, melyek kábítószernek minősülnek és használatuk csak orvosi terápiákban és szabadalmaztatott gyógyszerkészítményekben engedélyezett.

A martilaput szokták ugyan fokozott figyelemmel adni, belsőleg is nyákoldásra, hurutoldónak és köptetőnek, de általában elmondható, hogy a pirolizidin vázas alkaloidok sem belső fogyasztásra ajánlottak.

A vérehullató fecskefű két jelentős alkaloidja, a kleidonin és a szanguinarin pedig bőrproblémákra és szemölcsökre rendkívül hatékony, mivel intenzív gomba és baktériumölő tulajdonságokkal rendelkeznek. Szintén csak külsőleg ajánlott a használata és lehetőleg a friss növény szárát vagy gyökerét érdemes használni, mert szárítva vagy alkoholos kivonatban már nem annyira hatékony.

A szkopolain és sztrichnin, mely a maszlagfélékben, a beléndekben és a farkas bogyóban nagyobb mennyiségben jelen lévő alkaloidok, viszont már heves görcsöket, bénulást és halált okozó erős mérgek.

Megemlíthető még az anyarozs parazitában található ergotamin, mely rendkívül erős érösszehúzó és ezzel vérzéscsillapító szer, melyet a gyógyszeripar előszeretettel használ, illetve ugyanebben a gombában található lizergsav-dietilamid, vagy ismertebb nevén LSD, mely elsősorban kábítószerként szerzett magának rendkívüli hírnevet.
Ahogyan a koka cserje leveléből előállított kokain is, mely energizáló, étvágycsökkentő, élénkítő és erősen pszichoaktív anyag. Természetesen a gyógyszeripar (és más nem publikus iparágak is) ezeket a hatóanyagokat a mai napig is használja és jelentős kutatások fókuszaiban állnak, bár az átlagember számára (nagyon helyesen) nem használható, illegális szereknek minősülnek.

Ha tehát alkaloid tartalmú gyógynövényt használunk, akkor mindenképp érdemes tájékozódni a növényben lévő alkaloidok fajtáiról és hatásairól, mert igen jelentős hatású vegyületeket tisztelhetünk bennük.

Az alkaloidok fogalmának pontosítása

Farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica), melynek narancsszínű magja görcskeltő sztrichnint tartalmaz

Őszi kikerics (Colchicum autumnale), melynek érett magja sejtosztódást gátló kolhicint tartalmaz

Ópiumalkaloidokat tartalmazó kerti mák (Papaver somniferum)

Kőrisbogár (Lytta vesicatoria) melynek őrleményét kantaridin alkaloidja miatt afrodiziákumként használtákA koffein alkaloidjáról ismert kávécserje az arab kávé (Coffea arabica)

Az erősen mérgező, muszkarin alkaloidot tartalmazó légyölő galóca (Amanita muscaria)A kinin alkaloidot tartalmazó kínafa (Cinchona)

A rettenetes nyílméregbéka (Phyllobates terribilis), melynek bőrében a méregmirigyek a rendkívül mérgező batrachotoxin alkaloidot termelikA szalamandra (Salamandra maculata) bőrmirigyei tejnedvet bocsátanak ki, amely görcsokozó mérget, szamandarin alkaloidot tartalmaz

A darázs méregmirigyei által termelt méregkeverék többek között hisztamin és szerotonin alkaloidokat is tartalmaz

Az ide tartozó vegyületek kémiailag rendkívül eltérőek, ezért szerkezetük alapján nem sorolhatók a szerves kémiában általánosan elfogadott egyetlen vegyületcsaládba sem. Az alkaloidok olyan növényi vagy állati eredetű, nitrogéntartalmú, bázikus karakterrel rendelkező anyagok, amelyek erős farmakológiai hatással rendelkeznek. Az ide sorolt vegyületek kémiai tulajdonsága, származása és a szervezetre gyakorolt hatása együttesen definiálja az alkaloidokat.

Az alkaloid elnevezés Carl Friedrich Wilhelm Meißner (1792-1853) német gyógyszerésztől származik, aki 1819-ben használta először az elnevezést, éppen arra utalva, hogy ezek az élő eredetű, szerves bázisok az alkáliákhoz hasonló, lúgos kémhatású, a savakkal sót képező molekulák.

Az említett definíció további pontosításra szorul, mert általában nem sorolják az alkaloidok közé az egyszerűbb szerkezetű, kisebb szénatomszámú aminokat – pl. metil-amint, etil-amint, benzil-amint – még akkor sem, ha ezek az aminok a növény- vagy állatvilágban is megjelennek. A szakirodalom sem kezeli egységesen a fogalmat. Nemritkán ide sorolják a farmakológiailag hatásos, növényi eredetű aralkil-aminokat is (efedrin, meszkalin stb.). Általában elfogadott, hogy a N-atom a legtöbb esetben a gyűrűbe van zárva, heterociklust képez, némely esetben az aromás karbociklus vagy a heterociklus oldalláncán helyezkedik el, és csak kivételes esetben található tisztán az alifás láncban. Számos szerző tovább szűkíti az alkaloidok definícióját és csak azokat a növényi bázisokat tekinti alkaloidnak, amelyek heterociklikus gyűrűbe zárt nitrogénatomot tartalmaznak és emellett jellegzetes farmakológiai hatást mutatnak.

Mindezen okok miatt a csoportosítás határait, a szerkezet kereteit nehéz szabatosan megfogalmazni.

Nitrogéntartalmú másodlagos növényi anyagcsere-termékek, kb. 7000 képviselőjük ismert.

Rendszerint bázikus kémhatásúak, keserűek, lipofil oldószerekben oldódnak jól, a szervezetben vízoldékony sók formájában (almasav, citromsav, oxálsav sói) találhatók meg.

Specifikus és erős (gyakran a központi idegrendszert megcélzó) élettani és terápiás hatással rendelkeznek, így házilagos felhasználásuk általában nem ajánlott, sőt veszélyes.

Az alkaloidok gyakran az idegrendszer ingerületátvivő anyagaira hatnak. Azok a gyógynövények, amelyekben jelen vannak, általában külön szabályozás alá esnek. Főbb hatásaik a fájdalomcsillapítás, köhögéscsillapítás, görcsoldás és a hashajtás. Alkaloidtartalmú növény például a mák, a vérehulló fecskefű, vagy a nadragulya.

Az alkaloidok az élővilágban elterjedt, nitrogéntartalmú, másodlagos anyagcseretermékek, melyek a nitrogénatom miatt bázikus karakterrel rendelkeznek, legtöbbször erős farmakológiai, olykor pedig mérgező hatást mutatnak. A ma ismert több mint tízezer alkaloid döntő többsége növényekben fordul elő, de megtalálhatók baktériumokban, gombákban vagy ritkábban állatokban is.

Az alkaloidok a nevüket az alkáliákhoz hasonló, bázikus tulajdonságaik alapján kapták.

Az ide tartozó vegyületek kémiailag rendkívül eltérőek, ezért szerkezetük alapján nem sorolhatók a szerves kémiában általánosan elfogadott egyetlen vegyületcsaládba sem. Az alkaloidok olyan növényi vagy állati eredetű, nitrogéntartalmú, bázikus karakterrel rendelkező anyagok, amelyek erős farmakológiai hatással rendelkeznek. Az ide sorolt vegyületek kémiai tulajdonsága, származása és a szervezetre gyakorolt hatása együttesen definiálja az alkaloidokat.

Az említett definíció további pontosításra szorul, mert általában nem sorolják az alkaloidok közé az egyszerűbb szerkezetű, kisebb szénatomszámú aminokat – pl. metil-amint, etil-amint, benzil-amint – még akkor sem, ha ezek az aminok a növény- vagy állatvilágban is megjelennek. A szakirodalom sem kezeli egységesen a fogalmat. Nemritkán ide sorolják a farmakológiailag hatásos, növényi eredetű aralkil-aminokat is (efedrin, meszkalin stb.). Általában elfogadott, hogy a N-atom a legtöbb esetben a gyűrűbe van zárva, heterociklust képez, némely esetben az aromás karbociklus vagy a heterociklus oldalláncán helyezkedik el, és csak kivételes esetben található tisztán az alifás láncban.[1] Számos szerző tovább szűkíti az alkaloidok definícióját és csak azokat a növényi bázisokat tekinti alkaloidnak, amelyek heterociklikus gyűrűbe zárt nitrogénatomot tartalmaznak és emellett jellegzetes farmakológiai hatást mutatnak.

Mindezen okok miatt a csoportosítás határait, a szerkezet kereteit nehéz szabatosan megfogalmazni.

Az alkaloidok előfordulása

A bioszféránkban előforduló alkaloidok döntő zöme növényi eredetű, a növényi metabolizmus mellékterméke, melyeknek pontos növényélettani szerepe, rendeltetése még nem tisztázott. Egyes szerzők véleménye szerint feladatuk az erős farmakológiai vagy kifejezetten toxikus hatás miatt a növényevő állatokkal szembeni védelem. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy bár a növényevő állatok valóban kerülik az ilyen tartalmú növényeket, de az alkaloidok már a növényevő állatok kialakulása előtt megjelentek a növényekben.

A bioszintézis során képződött alkaloidok a növényekben található szerves savakkal képzett sók alakjában, a növény különböző részeiben, szöveteiben halmozódnak fel.

Egy adott növényben a legnagyobb mennyiségben található alkaloidot főalkaloidnak, a kisebb mennyiségben megjelenőket mellékalkaloidnak nevezik. A mellékalkaloidok száma növényektől függően akár két számjegyű is lehet. Egyazon növényben felhalmozódó alkaloidok általában kémiailag rokon szerkezetűek.A hasonló kémiai szerkezet arra enged következtetni, hogy a növény azonos vagy rokon prekurzorokból (előanyagból) – pl. ugyanabból az aminosavból – építi fel az alkaloidjait.

Az állatvilágban a növényekkel ellentétben csak kis számban találhatók alkaloidok. Az egyik legelfogadottabb hipotézis szerint az alkaloidok tekintetében a növények és állatok közötti nagy számbeli különbség oka, hogy az állatok a nemkívánatos, másodlagos anyagcsere-termékeiket – elsősorban a vesén keresztül a vizelettel – képesek a szervezetükből eltávolítani. A növények nem rendelkeznek olyan szervvel, amelynek segítségével a számukra feleslegessé vált hasonló termékeiktől megszabadulhatnának, ezért azt valamely növényi részben (levél, szár, gyökér, fakéreg stb.) felhalmozzák.

Az alkaloidok emberi szervezetre gyakorolt hatása

Az alkaloidok definíciójának egyik kritériuma, hogy a molekula erős farmakológiai hatással rendelkezzen. Félreértésre adhat okot, hogy az ismeretterjesztő írásokban vagy a szakirodalomban gyakran farmakológiai hatás helyett fiziológiás hatás, esetleg toxikus hatást említenek, ami magyarázatra szorul.

A szervezetben előforduló endogén anyagok, amelyek a szervezet fiziológiás állapotát a normális élettani határok között befolyásolni képesek (hormonok, modulátorok, biogén aminok, szöveti hormonok stb.), azok fiziológiás hatást gyakorolnak a szervezetre. Azok a molekulák, amelyek nem a szervezetből származó endogén anyagok, hanem úgynevezett testidegen xenobiotikumok, azok képesek a szervezet normális fiziológiai állapotát megzavarni, farmakológiai hatást gyakorolni a szervezetre, vagy mérgezés esetén toxikus hatást kiváltani. Mivel az alkaloidok testidegen xenobiotikumok, ezért helyes megfogalmazásban farmakológiai vagy toxikus hatásról kell beszélni. Habár ezek az anyagok a normális élettani működés megzavarására képesek, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyértelműen veszélyes és haszontalan molekulák lennének a orvostudomány kezében.

Ezek a hatások sok esetben terápiás célra is felhasználhatók, ezért az alkaloidtartalmú növények a gyógyszeripar fontos alapanyagát képezik. Ahhoz, hogy egy alkaloid gyógyszerként alkalmazható legyen, három tulajdonsággal kell rendelkeznie.

• Az egyik legfontosabb követelmény a megfelelő terápiás hatásszélesség. Ez azt jelenti, hogy a terápiás hatást kiváltó dózisban lehetőleg ne jelentkezzenek toxikus tünetek. A terápiás dózist emelve minél később jelentkeznek a nem kívánt hatások, annál biztonságosabb a gyógyszer. A morfin például a jól használható fájdalomcsillapító hatás mellett nagyobb dózisban a légzőközpontot is bénítja.Ha ez a másodlagos hatás a fájdalomcsillapításra használt dózis sávjában jelentkezne, akkor a morfint nem lehetne használni klinikai célra. Az olyan molekulák, amelyeknek a terápiás dózisa hamar "átcsap" toxikusba, túl nagy kockázatot jelentenek az orvosi alkalmazásban. Az ilyen alkaloidokból van több.

• A farmakológiai hatás lehetőleg egységes legyen. A legtöbb alkaloid egyszerre többféle – farmakológiai és klinikai szempontból értékes – hatással is rendelkezik, amelyek orvosi felhasználás esetén problémát jelenthetnek. Az orvos általában egy adott betegségnek a kezelésére használja a gyógyszert, és nyilvánvaló komplikációkat okoz, ha a szer több, egymástól eltérő vagy ellentétes hatást vált ki a beteg szervezetében.

• Az alkalmazott farmakológiai hatás ne okozzon irreverzibilis, azaz helyre nem hozható változásokat a szervezetben.

A felsorolt szigorú kritériumok a legtöbb alkaloidot kizárják a terápiás alkalmazásból. Némely esetben a farmakológiailag ígéretes és nélkülözhetetlen alkaloidokat kivonják a növényekből, majd úgynevezett félszintetikus gyógyszerek gyártásához használják. Ennek lényege, hogy az eredeti molekulán olyan apró kémiai változtatásokat eszközölnek, amely módosítás után az alkaloid a fenti kritériumoknak megfelel. Ilyen jellegű módosításoknak akkor van értelme, ha az alapmolekula szerkezetileg bonyolult és a teljes szintézise költségesebb lenne, mint a növényből kinyert molekula módosítása.

Az alkaloidok csoportosítása kémiai szerkezetük alapján

A ma ismert több mint tízezer alkaloid kémiai szerkezete rendkívül eltérő, amit hatástani sokszínűségük és bioszintézisük csak tovább bonyolít. Jellemzően az alkaloidokkal foglalkozó minden szakterület másként rendszerezi a molekulákat. Alábbiakban az egyik legelfogadottabb csoportosítás kerül ismertetésre, mely rendszer kiinduló pontja az alkaloidokban mindig jelen levő nitrogénatom, melynek jellege meghatározó a molekulában, és mind a kémiai szerkezet, mind a farmakológiai hatás szempontjából egyaránt specifikus.

(A) Alkaloidok nem gyűrűbe zárt N-atommal

(A) 1. Egy N-atomot tartalmazó alkil-amin láncú alkaloidok(A) 2. Több N-atomot tartalmazó alifás láncú alkaloidok(A) 3. Aromás alkil-aminok(A) 4. Aciklusos vázú alkil-aminok(A) 5. Alkanol-amint tartalmazó alkaloidok(A) 6. Aril-alkanol-amin-vázas alkaloidok(A) 7. Heterociklusos aminoalkoholok

(B) Alkaloidok gyűrűbe zárt N-atommal

(B) 1. Egyszerű egy gyűrűt tartalmazó alkaloidok(B) 1.1. Pirrolvázas alkaloidok(B) 1.2. Pirrolidinvázas alkaloidok(B) 1.3. Imidazolvázas alkaloidok(B) 1.4. Piridinvázas alkaloidok(B) 1.5. Piperidinvázas alkaloidok(B) 1.6. Pirimidinvázas alkaloidok(B) 1.7. Azacikloalkán vázas alkaloidok(B) 2. Két és több gyűrűt tartalmazó alkaloidok(B) 2.1. Indolvázas alkaloidok(B) 2.2. Perhidroindol vázas alkaloidok(B) 2.3. Pirrolizidin vázas alkaloidok(B) 2.4. Indolizidin vázas alkaloidok(B) 2.5. Purinvázas alkaloidok(B) 2.6. Kinolinvázas alkaloidok(B) 2.7. Tetrahidrokinolin vázas alkaloidok(B) 2.8. Izokinolinvázas alkaloidok(B) 2.9. Tetrahidroizokinolin vázas alkaloidok(B) 2.10. Kinolizidinvázas alkaloidok(B) 2.11. Tropánvázas alkaloidok(B) 2.12. Morfinánvázas alkaloidok(B) 2.13. Terpénvázas alkaloidok(B) 2.14. Kondenzált pirimidinvázas alkaloidok(B) 2.15. Kondenzált azaciklo-alkánvázas alkaloidok

(C) Egy gyűrűben N-t és más heteroatomot tartalmazó alkaloidok

Ismertebb alkaloidok

• kapszaicin, (Capsicum), paprika.
• kinin, (Cinchona pubescens), vörös kínafa kéreg.
• morfin, (Papaver somniferum, Papaveraceae), mák.
• kodein, (Papaver somniferum, Papaveraceae), mák.
• papaverin, (Papaver somniferum, Papaveraceae), mák.
• kokain, (Erythroxylon coca), kokacserje.
• LSD (lizergsav-dietilamid), (LSD-25) nevű alkaloid, az anyarozsból.
• meszkalin, (peyote, Lophophora williamsii), gömbkaktusz.
• nikotin, (Nicotiana tabacum, N. rustica),
• sztrichnin (Strychnos nuxvomica), ebvészmag.
• piperin (Piper nigrum, Piper longum), fekete bors, hosszúbors

stb.

Mérgező hatású alkaloidok

Az alábbi felsorolás alapvetően Bordás–Tompa: Mérgező növények, növényi mérgek c. könyve alapján készült:

• akonitin : külsőleg, izgató, égető, viszkető, bizsergő érzést okoz a bőrön. Később az idegvégződéseket bénítja. Hatása hasonló a veratrinéhoz. Szájban, torokban, nyelven égető érzést okoz. 2-6 óra eltelte után hányinger, nyálfolyás, erős hányás, általános bénulás, súlyos fájdalmak következnek be. A halál a 8. óra után áll be, fájdalmas (kólikás) hasmenés, nyakizom paralízis, szívritmuszavar konvulzió következtében.
• atropin : hatására delírium, hallucináció, tachikardia, perifériás értágulat, alacsony vérnyomás, kóma, kipirosodott bőr, pupillatágulat, a központi idegrendszer károsodása, vizelet retenció jelentkezik. Hatása antikolinerg hatás.
• citizin(en): hatása a nikotinéhoz hasonló. Súlyos hányás, amely órákig tarthat, alacsony vérnyomás, fokozott szívműködés, izombénulás, szívroham, légzésbénulás. Molekulaképlete: C11H14N2O.
• L-kanavarin: alvászavart, szpasztikus izomkontrakciókat okoz.
• kelidonin: pupillatágulást, a szem-, a fül- és az orrnyálkahártya érzékenységét okozza, valamint alvászavart, konvulziókat és érzészavarokat.
• koniin : hatása a nikotinéhoz hasonló, amely nagymértékben függ a szervezetbe jutó mennyiségtől. A nikotin-szerű hatás kétfázisos: központi idegrendszer stimulálás, majd depresszió és a légzőizmok paralízise következhet be. Az első tünetek a hányinger, zavarodottság, légzéscsökkenés, izombénulás. A halál gyors, amely a légzésbénulás következtében állhat be. (Pl.: a foltos bürök (Conium maculatum) fő hatóanyaga.)
• lupanin : drog. Hatása hasonló a sparteinéhez. Izomkontrakciókat, remegést, görcsöket és nehézlégzést okoz. (Gyógynövényekben is megtalálható, pl.: seprűzanótban (Cytisus scoparius)).
• protoveratrin A. : hányinger, hányás, nehézlégzés, cianózis, izomgyengeség, görcs szerepel az általa okozott tünetek között.
• protoveratrin B.: drog. Természetes anyag. Szívvezetési zavart, aritmiát, hányinger, hányást, cianózist, valamint zavartságot okozhat.
• spartein : drog, természetes termék. Izomkontrakciókat, nehézlégzést, remegést és görcsöket okozhat.
• szkopolamin: ugyanaz a hatása, mint az atropiné.
• szolasonin: paraszimpatikomimetikus anyag. Befolyásolja a spermatogenezist, degeneratív elváltozásokat, valamint interstitiális nephritis okozója lehet. Hepatocelluláris necrosist és leukocytosist is okozhat.
• szolanikapszin: drog. Természetes anyag. Paraszimpatikomimetikus hatása van.
• szeneciomin : álmosság, görcs, szapora légzés, akut tüdőödéma, hepatitis (hepatocelluláris nekrózis), fetotoxicitás okozója lehet.

Megjegyzések

0–9

• 5-MeO-DMT

A

• Ajmalicin
• Allopumiliotoxin 267A
• Amfetamin
• Anabazin
• Apomorfin

B

• Brucin
• Bufotenin

D

• Demekolcin

E

• Efedrin

F

• Fizosztigmin

G

• Gamma-konicein

H

• Hexedron

I

• Ibogain
• Indolizin

J

• Johimbán

K

• Kapszaicin
• Kasztanospermin
• Katin
• Katinon
• Kinidin
• Kinin
• Koffein
• Konhidrin
• Koniin

L

• LSD

M

• Meszkalin
• Midosztaurin
• Morfin

N

• N-metilkoniin
• Nikotin
• Nornikotin

O

• Omacetaxin mepeszukcinát

P

• Papaverin
• Pentadron
• Pilokarpin
• Piperin
• Prekokcinellin
• Pszeudoefedrin
• Pszeudokonhidrin
• Pszilocibin
• Pszilocin
• Pumiliotoxin 251D

R

• Rianodin
• Ricinin

Sz

• Szerpentin (alkaloid)
• Szolanin
• Sztrichnin

T

• Tebain
• Teobromin
• Tomatin
• Trigonellin
• Triptaminok

V

• Veratridin
• Vinblasztin
• Vinkrisztin